Mind olyan zárkózottak vagyunk, nem beszéljük ki a dolgokat

J. D. Salinger: Franny és Zooey, Európa, Budapest, 2021

A Zabhegyező sikere után Salinger kizárólag a Glass-családról, és a két testvérről Frannyről és Zooey-ról írt. A két novella, ami egy spirituális könyv által okozott egzisztenciális válság hatásait mutatja be, a New Yorker-ben jelent meg 1955-ben és 1957-ben.

EZ IS ÉRDEKELHET

A Glass-család Salinger számos elbeszélésének szereplője volt 1948 és 1965 között. A kitalált család mind a hét gyermeke zseni beállítottságú, rádiós kvízműsor szereplői, tudományos ismeretek tudói.

Mindenkit meg akarok győzni ugyanis arról, hogy nem igazán jó, amit csinál, hanem csak olyasvalami, amit minden ismerőse egész biztosan jónak tart majd – a kritikusok, a megbízói, a közönség, sőt, még a gyerekeinek a tanító bácsija is az iskolában. Ezt művelem, és ennél rosszabbat nem csinálhatnék.

A fiatalabb gyermekek taníttatását a két idősebb testvér Seymour és Buddy végzik. Ő hatásukra sajátítják el a gyermekek a különböző művészetek, tudományok, klasszikus nyelvek ismeretét. Ennek eredményeképpen Franny és Zooey már viszonylag fiatalon megismerkednek a világ minden tájáról szármázó filozófiai és szellemi irányzatokkal. Hiába a tudás, ez egyfajta intellektuális terhet jelent - főként Franny számára: úgy érzi, mindent tud a tökéletes és boldog életről, ám maga mégsem tudja elsajátítani.

Franny hatalmas akadémiai tudása miatt képes szinte minden intellektuális eszmét kritizálni, olykor saját magát is. Súlyosan kiábrándult, állandó óvatosság és folytonos fölérendeltség jellemzi. Képtelen úgy beszélgetést folytatni, hogy abban ne legyen valamilyen kritika. Franny a mentális megterhelés alatt összeomlik.

Zooey a fiatal, mozgékony színész testvérei céltáblájaként jelenik meg, egyfajta istenkritizáló , egyaránt ellenáll a nyugati és keleti tanításoknak. Alakja színpadias, hasonlóan Franny-hez, olyan, aki birtokában van az abszolút igazságnak és nem foglalkozik a mindennapokkal. Róluk formál véleményt Salinger, aki miközben élcelődik világnézetükön, dicséri azok intelligenciáját is.

(…) Azt mondta, hogy azok, akikkel történetesen nem bánná, ha inni kellene egyet, nohát, vagy nem élnek már, vagy nem elérhetők. Azt mondta, még enni se ülne le szívesen valakivel, ha nem lenne elegendő oka legalább sejteni, hogy az illetőről kiderül: ő maga Jézus Krisztus vagy Buddha, Hui Neng, Sankaracsarya, vagy másvalami ilyesmi, mindenesetre.