Art and Literature
Ne%CC%81vtelen+terv.jpg

Bejegyzések

Azt álmodtam, boldog vagyok

Samuel Beckett Nobel-díjas író Dublinban nevelkedett. Már gyermekkorában is csendes és zárkózott volt, néha annyira lehangolt, hogy napokat töltött ágyban fekve.
A Trinity College-ban tanult, 1928-tól pedig Párizsban kezdett el dolgozni. Itt ismerkedett meg mentorával és későbbi barátjával James Joyce-szal.
Munkásságának egyik jelentős alkotása az 1931-ben írt Proust-esszé, melyben már körvonalazódni látszott világképe: az életben szerinte az unalom és a szenvedés időszakai váltakoznak.

Még ugyanebben az évben feladta állását, és vándorolni kezdett. Az utazásai során számos csavargóval találkozott, későbbi műveinek figuráit is róluk mintázta.

 
304e0506c7946a4bf867b21f719b73bb.jpeg
 

1937-ben végleg letelepedett Párizsban, a második világháború alatt az ellenállási mozgalomhoz csatlakozott. A háború végén tértek vissza Párizsba, miután '44-ben a németek által meg nem szállt területekre menekültek feleségével. 1945-ben jelent meg regénytrilógiája (Molloy, Malone meghal, A megnevezhetetlen).

 
 

Hová mennék, ha tudnék menni, mi lennék, ha tudnék lenni, mit mondanék, ha volna hangom, ki mondja ezt, mondván, hogy én?

 
 

1952-ben készült el a világsikert jelentő drámája, a Godot-t várva.

Egy beláthatatlan, lakatlannak tűnő, kopár vidéken egy keresztre hasonlító fa tövében két korosodó, csavargó külsejű férfi, Estragon és Vladimir vár Godot-ra.  Godot helyett azonban az öntelt Pozzo és annak szolgája, Lucky jelenik meg a színen.

A darabban minden mozzanatnak, minden szónak és tettnek többszörös és elvont jelentése van, a szöveg olyan gazdag tartalmat rejt magában, mint Proust vagy Joyce írásai. Ugyanakkor a szaggatott, ismétlésekkel teli dialógusok az élet értelem nélküli voltára, a létfeltételek bizonytalanságára utalnak. A darab világszemlélete roppant végletes, pesszimista, az egész emberiség pusztulását felidézi, ami nem csupán abszurd, de a riasztó hatást is erősíti.

 
e268adbf09ffa303bfc1e07a2bc0e732.jpeg
 

Alan Schneider, az első amerikai Godot-előadás rendezője megkérdezte Beckett-től, hogy kit vagy mit jelképez a darab titokzatos Godot-ja. Beckett csak annyit válaszolt: "Ha tudnám, megmondtam volna a darabban."