Mindez valóban megtörtént, mondja, még az is megtörtént, amit csak kitaláltak

Daniel Kehlmann: Tyll, Magvető, Budapest, 2018

Daniel Kehlmann legutóbbi regényének cselekménye valóság és látszat kettősével játszik. Szereplői vagy kitalált, mesebeli alakok, akik valós eseményekben jelennek meg, vagy valós személyek, akik mágikus világban élnek. A történet hátterét és keretét a harmincéves háború adja.

– Látta itt valaki a sárkányt?
– Természetesen nem. Az a sárkány, amelyet lát valaki, olyan sárkány, amelyik nem rendelkezik a legfontosabb sárkánytulajdonsággal – hogy tudniillik nem megtalálható. Éppen ezért az olyan emberek beszámolóinak, akik azt állítják, hogy sárkányt láttak, a legkevésbé sem szabad hitelt adni, mert a látható sárkányt a priori nem valódi sárkányként kell azonosítanunk.

A regény főszereplője Tyll Ulenspiegel valós személy, aki a német folklór szerint vándorzsonglőr volt a 14. században. Kehlmann az ő mesebeli figuráját helyezi át a harmincéves háború idejére: néha udvari bolondként, néha pedig vándormutatványosként találkozunk vele. Alakja itt-ott feltűnik a különböző fejezetekben, egyszerre halott és halhatatlan, mutatványai és bölcsessége miatt mindenki felett áll, mégis esendő szereplő.

A regény elbeszélése Tyll illúziókeltő mutatványaihoz illeszkedik: sosem tudjuk pontosan hol és melyik évben járunk, oda-vissza ugrálunk az események között, a fejezetek pedig töredékesek, félbehagyottak. Habár főszereplőnk minden fejezetben felbukkan valahogy, a kisemberek nézőpontja határozza meg cselekmény elbeszélését. Ugyanakkor megjelenik a mitologikus, német erő is: csodák, mesebeli figurák, manók, sárkányok, beszélő állatok közt találjuk szereplőinket. Kehlmann ezzel nem csak az olvasóit téveszti meg, de felülírja a regény műfaji kereteit is, a már-már eposzi alkotást, mitikus jelentéssel ruházza fel.