Erdős Virág: Na most akkor

...mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.

(A vers eredetileg a Népszabadságban jelent meg.)

Nem a törvény számít, hanem az ítélet.

Albert Camus Algériában született 1913-ban. Iskolai tanulmányait az algíri líceumban végezte, ám egy súlyos betegség miatt, tizenhét éves korában be kellett fejeznie az iskolát. Nem sokkal később beiratkozott az algíri egyetemre, ahol többek között filozófiát tanult. Habár rendkívül sokat olvasott, munkásszínházat szervezett, professzorai is kiemelkedő tehetségnek tartották, az egyetemet kiújuló betegsége miatt ott kellett hagynia.

Az 1940-es években Párizsba költözött, ahol lektorként dolgozott és a francia ellenállás egyik szervezője lett a második világháborúban. A háború után lemondott közéleti tevékenységeiről és az újságírásról, szinte csak a színházzal foglalkozott, több abszurd darabját is előadatta.

1942-ben jelenik meg a Közöny / Az idegen című írása, melynek eredeti címe L'étranger.  Az "énregény" középpontjában Mersault, az algíri francia hivatalnok áll, akit emberölés vádjával letartóztatnak majd elítélnek. A cselekmény Mersault anyjának halálával kezdődik, s az ítélet kimondásával zárul.

Mersault  világa abszurd, véletlenek sorozata vezet el a gyilkossághoz: Camus a világ közönyét állítja szembe a főhős látszólagos közönyével, a bírák pedig nem a bűncselekményt, hanem az abszurd emberi létet büntetik.

Camus-re Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, illetve Kafka A per című regénye mellett kétségtelenül Sartre volt a legnagyobb hatással: a műben megjelenik Sartre korai egzisztencialista tétele, miszerint az emberi egyed életében nem lehetséges olyan helyzet, amely ne adna választásra alkalmat. Mersault pedig ebben az esetben, szabadon vált meg életétől.

A Közöny-t több mint negyven nyelvre fordították le a világon, 1967-ben pedig Luchino Visconti filmet készített belőle.

Nemigen bántam, amit elkövettem. De ez az acsarkodás meglepett. Szerettem volna megmagyarázni, szívélyesen, szeretettel, hogy igazán sohase sajnáltam még semmit sem. Mindig azzal törődtem, ami majd ezután történik, akár ma, akár pedig holnap.

Lehunytam a szemem. Az üvegbura levegője présbe fogott, moccanni se tudtam.

1963. február 11-én, egy hónappal egyetlen könyve, Az üvegbura megjelenését követően, Sylvia Plath öngyilkosságot követett el. 

Az 1963 januárjában megjelent regény a második világháborút követő amerikai irodalom egyik legolvasottabb alkotása lett. A cselekmény a 19 éves Esther Greenwood történetét meséli el, annak pszichés leépülését, öngyilkossági kísérletét és gyógyulását.

Sokan önéltrajzi regényként olvassák Az üvegburát, hiszen kétségtelen, hogy Plath saját tapasztalataiból merített, azokat dokumentálta: nem sokkal azután, hogy befejezte a főiskola harmadik évét, a Mademoiselle lap segédszerkesztője lett - s hasonlóan Estherhez - a nyár egy hónapját New Yorkban töltötte, ezt követően pedig súlyos mentális állapotba került és megpróbált öngyilkosságot elkövetni. Az üvegbúrában mindez megjelenik, csakúgy mint a kezelés az elmegyógyintézetben, illetve az elektrosokk terápia, amin Esther is átesik.

Dr. Gordon két fémlapot illesztett a fejemre kétfelől. Pánttal rám erősítette őket, a pánt vágta a homlokomat. Majd egy drótot nyújtott oda, hogy vegyem a számba.
Lehunytam a szemem.
Rövidke csend támadt, mint egy visszafojtott lélegzet.
Akkor valami lehajolt fölém, megragadott és rázni kezdett, mintha a világ vége jött volna el. Vii-ii-ii-ijj! – süvített a hang a szikráktól ropogó, kékes levegőben, és minden egyes villámcsapás iszonyú erővel vágott belém, úgyhogy azt hittem, összetöri a csontjaim, és minden éltető nedvet kifacsar belőlem, akár egy kettétépett növényből.
Miféle szörnyű bűnt követhettem el?

Sylvia gyógyulását követően, 1955-ben lediplomázott, majd az angol költő, Ted Hughes felesége lett. Két gyermekük született, ám házasságuk nem bírta sokáig. Sylvia ekkor már régóta foglalkozott a költészettel, ebben az időszakban írt verseit az Ariel kötetben adta ki.

Férje nőügyeit nehezen viselte, sokak szerint a szerető, Assia Wevill felbukkanása, majd teherbe esése hajszolta Sylvia-t az öngyilkosságba, akik 1963. február 11-én hajnalban a sütőbe hajtotta a fejét és megnyitotta a gázt.

Csak vedd le a fátylat, a fátylat, a fátylat.
Ha ez ott a halál,

Csodálnám mélységes komolyságát, szeme időtlenét.
Tudnám, nem tréfálsz.

Az nemes dolog lenne, az – születésnap.
Nem nyiszatolna a kés: metszene,

Mint pőre, tiszta csecsemőkiáltás,
És a mindenség elválna tőlem.

Ti valamennyien az elveszett nemzedékhez tartoztok.

A fiesta valóban megkezdődött. Egy hétig tartott éjjel-nappal. Egy hétig tartott a tánc, az ivás, az ordítozás. Ami e héten történt, csak a fiesta alatt történhetett meg. Végül már minden teljesen valószínűtlennek hatott, s úgy tetszett semminek sem lehet semmilyen következménye. Következményekkel törődni képtelen dolognak tetszett a fiesta alatt. A fiesta egész tartalma alatt az embernek az volt az érzése, még a legcsöndesebb pillanatokban is, hogy kiabálnia kell, ha azt akarja hogy, meghallják. Ez volt az érzése minden cselekedetével kapcsolatban is. Ez volt a fiesta, ez tartott hét napig.

Hemingway első regénye, a Fiesta, 1926-ban nem sokkal az első világháború után jelent meg. A regény az amerikai író egyik legfontosabb alkotása, melyben olyan kulcsmotívumok kapnak szerepet, melyek az életmű későbbi alkotásait is meghatározzák (bátorság, barátság, szerelem, férfiasság - verekedés, bikaviadal, kiábrándultság).

A Fiesta szereplői mind a világháború túlélői, olyan amerikaiak, akik céltalanul, alkoholmámorban bolyongnak a világban, távol hazájuktól. Hemingway az első világháborúban az amerikai Vöröskereszt mentősorfőrjeként vett részt. 1918-ban megsebesült, hazatérése után a Toronto Star párizsi tudósítója lett, itt születtek meg első szépirodalmi alkotásai is.

Nem személyekről, hanem egy egész nemzedékről szól. A háború utáni, eszmény és cél nélküli generációt Gertrude Stein „elveszett nemzedéknek” nevezte: ők voltak azok az ameriaki írók, akiket a háborút követően, hazájukba visszatérve nem hősként fogadtak, hanem fenntartásokkal. Európába telepedtek át, itt akartak értelmet találni életüknek.

A regény szemben áll azzal az amerikai felfogással, mely a pénzt és a hasznot tekinti az egyetlen értéknek, Hemingway a helytállás kultikus tiszteletét és a halállal mérkőző bátorságot helyezi az erkölcsi rendszer középpontjába. Jake, a főszereplő - aki a narrátor is - hemingway-i pozitív hős mintalakja: bátor, gyakorlatias, őszinte és természetes.

A cselekmény a Párizsban összeverődött társaság (1 nő, 4 férfi) Pamplonába utazását beszéli el. A célt vesztett szereplők a fiesta alatt még inkább elveszettnek tűnnek: az óriási tömegben gyakran tévesztik egymást szem elől, verekedésbe és konfliktusba bonyolódnak, napjaik másról sem szólnak, csak  kávézókban és bárokban való üldögélésről.

Hemingway ezzel az alkotásával a 20. századi próza stílusát is megváltoztatta: újszerűsége nem csak abban rejlik, hogy egy olyan regényt írt, mely hatásvadász fordulatok nélkül is működik, hanem olyan nyelvezetet alkotott meg, mely a korábbi hangnemmel ellentétben, naturalista, tárgyilagos és nyers.

— Robert — mondtam —, nem használ az sem, ha az ember elutazik. Azt is kipróbáltam már. Azzal, hogy egyik helyről a másikra szaladsz, még nem szabadulsz meg önmagadtól. Nincs semmi értelme.

(forrás: enciklopedia.fazekas, cultura.hu, irodalmijelen, moly)

 

Van egy ország

Erdős Virág verse

(egy népszavazás margójára)

van egy ország
ahol lakom
semmi ágán
lógó
flakon
van egy város
ahol élek
ahány test épp
annyi
lélek
ahány lélek
annyi
lom is
utcára tett
fájdalom is
itt egy kiságy
ja de
édi
ott egy ülve
alvó
déd
kibelezett
öreg szekrény
arcokat befutó
repkény
bontott ajtó
kilincs nélkül
földönfutók
bilincs nélkül
áll a posztos
mint a nádszál
bokáig lerohadt
lábszár
itt egy szép könyv
ott egy labda
ez még bor de
ez már
abda
nem az összes
csak a nagyja
aki tűri
aki hagyja
aki tűrte
aki hagyta
nem az összes
csak a nagyja
vasárnap volt
ahogy mindig
felöltöztek
ahogy illik
csupa dolgos
derék polgár
egy se ruszin
egy se
bolgár
olyan szépek
hogy az csuhaj
egyik bérlő
másik
tulaj
kitűnőre
szerepeltek
álmukban sem
szemeteltek
nem engedték
hosszú
lére
elindultak a mi-
sére
kukákat se
borogattak
kutyákat se
kurogattak
mise után
leszavaztak
bezabáltak
be is basztak
pöri volt tán
isler is
jóllakott az
isten is
nem az összes
csak a nagyja
aki tűrte
aki hagyta
aki tűri
aki hagyja
nem az összes
csak a nagyja
rajtam is múlt
rajtam múlt
tegnap kezdő-
dött a múlt
elkezdődött
vége van
borzalom és
béke van
semmi ágán
lógó
flakon
van egy ország
ahol
lakom
nevezd nevén
szolgáld
vakon
ma még bölcső
ma már
vagon