De mégis, ki a franc az a Goethe?

Még egy válásba belepusztulok. Poén, hogy én mondom ezt, mikor én akartam válni. Pedig gyilkos érzés, hogy valaki száz százalékig része volt az életednek, és nyissz, többé semmi közötök egymáshoz.

Vámos Miklós, Utazások Erotikában.

Dr. Mester János életét áldozta a költőfejedelem életének tanulmányozására, bálványozására. Életútját a németek, a németországi utazások, a német és valamilyen német vonatkozással rendelkező nők (feleségek és szeretők) kísérik végig. Vámos, hasonlóan Grecsó Krisztiánhoz, főhősének történetét szerelmi eseteivel próbálja meg bemutatni.

A cselekmény két szálon játszódik: az egyik Mester János gyermekkorában, első németországi nyaralásával kezdődik, a másik már az idős, életére és annak hibáira visszatekintő férfi berlini utazását helyezi középpontba. A két sík időnként összefut, a regény vége felé haladva mégis úgy érezhetjük, mintha semmi változás nem történt volna főhősünk jellemében. Ugyanazokat a hibákat követi el, ugyanazokat a mondatokat ismétli, és talán már az olvasó sem akar feltétlenül az ő pártjára állni. Azt pedig, hogy akár beleképzelje magát Mester helyzetébe, rögtön el is veti.

Mester János “gőtista”, tolmácsként és fordítóként próbál megélni, úgy, hogy tanulmányairól, kutatásairól, sőt róla sem vesznek tudomást a szakmabeliek. Sosem helyezik rendes egyetemi tanári állásba, az olvasó pedig tudhatja, hogy fő művét, a Goethe összes románcát,sem fogja sose befejezni.

Grecsóval ellentétben, Vámos nem a képekre helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább Mester János jellemének bemutatására, mely realistább, naturalistább, életszerűbb, mint a Megyek utánad főszereplőjének, Darunak a jellemrajza. János nem köntörfalaz, legtöbbször kimondja, amit gondol (legalábbis magának). Ám bármennyire is igazat adhatnánk neki, az olvasó egy bátortalan, céltalan figurát lát benne. Valahol azonban mégis szerethető, hisz mindennél fontosabbak számára gyermekei, ezáltal pedig megértjük, mi tetteinek mozgatója.

Életének mintegy a felében másodosztályú állampolgárnak érezte magát. A másik felében harmadosztályúnak. Míg Magyarországon szocializmus volt, alig utazhatott. Ha mégis, akkor csupán a cipőjében csempészhette ki a nyugati bankókat, amelynek híján koldussá – esetleg csőlakóvá – deklasszálódhatott volna a konvertibilisvaluta-övezetben. Mióta fapados kapitalizmusban élt, az okozta a problémát, hogy ne legyen koldus – esetleg csőlakó – odahaza.