Boris Vian: Tajtékos napok

Kis rózsaszín felhő ereszkedett le az égből, és feléjük közeledett.
– Menjünk bele! – javallotta a fiú.
– Rajta!
És a felhő beburkolta őket. Meleg volt benne, és fahéjascukor-illat.

Boris Vian első, magyarra fordított regénye (1969), a Tajtékos napok, egyszerre kápráztat el az élet örömeivel, és ad szigorú társadalomkritikát. Szürrealista világban találjuk magunkat, varázslatos és hihetetlen díszletek között. Furcsa szerelmi történet ez, hisz hiába várunk mézes-mázas romantikát, a meseszerű cselekmény mögött komoly problémákat fedezhetünk fel.

Főszereplőnk, Colin, gondtalan fiatalként habzsolja az életet, a zene imádata mellett már csak a szerelem hiányzik az életéből. Egy kicsivel később megismerkedik Chloéval, a csodálatos és imádnivaló lánnyal, akibe rögtön beleszeret. Esküvőjükkel költekező életet kezdenek el élni, melyben nem számít semmi más, csakis kettejük szerelme. De hamar be kell látniuk, hogy bármennyire is varázslatos az életük, annak egyszer véget kell érnie és ráébrednek, törékeny az a világ, mely nekik megadatott.

Chloé mellkasában lótuszvirág nő. A betegség, melyről már a kezdetekkor tudjuk, hogy gyógyíthatatlan, megtöri az idillt, és ha eddig felszínesnek gondoltuk életüket, rájövünk, hogy igenis valódi problémákkal kell megküzdeniük. Vian káprázatos világa egyszerre meseszerű és kegyetlen, néhol valóban mosolyt csal az arcunkra, néhol viszont a felháborodással kell megküzdenünk.

A regény társadalomkritikája az 1940-es évek egyik fő problémáját, az elidegenedést feszegeti. Az emberek nem csak a munkájuktól idegenednek el, hanem társaiktól is. Colin munkába állása, a munkahelyek körülményei hű képet adnak arról, milyen válsággal küzdött a kor társadalma. Colin azonban nem tud annyi pénzt megkeresni, ami Cholé betegségét enyhítené. Az idillikus világ egyre zsúfolódik, sötétebbé és komorabbá válik. A fiú szinte pénz nélkül marad, még feleségét sem tudja olyan keretek között eltemetni, amelyet megérdemelne. Groteszk szertartást látunk, a káprázatos világ összes tulajdonságának kiirtásával.

-A profi sandacsacsa táncosoknak néha sikerül – folytatta Nicolas – parazita hullámsávokat teremteniük azzal, hogy külön-külön szinkronrezgésbe hozzák bizonyos tagjaikat. Nem akarom részletezni, inkább megkísérlem bemutatni az úrnak, hogyan csinálják.
Colin a  Chloé-t választotta, amint Nicolas ajánlotta volt, és feltette a lemezjátszó korongjára. Nagyon vigyázva, az első barázda mélyére illesztette a tű hegyét, és nézte, ahogy Nicolas rezegni kezd.