Ütött-kopott bőröndjeinket ismét a járdára raktuk: még hosszú út állt előttünk. Sebaj – az út az élet

Jack Kerouac: Úton

Ezt a könyvet kifejezetten azért választottam, mert rengeteget hallottam és olvastam róla. A napokban egyre többet hallani a ‘beatnemzedékről’, gondoljunk csak a Ludwig Múzeum egyik korábbi kiállítására, mely Alan Ginsberg-ről szól. (Ha valakit esetleg érdekel e téma, megnézheti filmen egy kissé hollywoodi felfogásban.)
Már nagyon izgatott, miről is szólhat ez az egész mizéria, így a “beatnemzedék bibliáját” választottam, hogy még többet megtudjak róla. Talán azért, mert ennyi dicsőítést hallottam a műről, kissé magas elvárásaim voltak, de az olvasása közben rá kellett jönnöm, hogy semmi emelkedettséggel, semmi pátosszal nem több mint bármelyik másik általam olvasott könyv. Ez persze nem baj. Sőt! Az, hogy egy egyszerű, laza nyelvezettel íródott regény, ami fiatalokról és azok különös kalandjairól szól, egy egész nemzedék életét határozta meg, szerintem nagy dolog. Kerouc tagja volt a beatnemzedéknek, mely egy fiatal, baráti társaság volt, tele írókkal. A könyv címe már első ránézésre tudatja velünk, hogy a könyv egy, esetleg több utazásról fog szólni. Ahogy a háború utáni Amerika fiataljai, úgy Kerouc sem tudott belesimulni az új életformákba és képtelen volt felvenni a társadalom konvencióit. Szabadságvágyát és kitörési szándékát utazásaival oltotta, csak úgy, mint az Úton főhőse, Sal. 


Sal New Yorkból a hőn áhított Nyugatra indul stoppal. Rengeteg új élményben lesz része, sok különc figurával hozza össze a sors. Az állandó vándorlás közben, sokszor olvassuk Sal belső megnyilvánulásait, ám mégsem e lelki monológok viszik előre a könyv cselekményét. Sal és barátai, legfőképp Dean, világlátott, értelmes fiatalok, akik képtelenek egy helyben maradni és elfogadni az új világ szabályait. Ezzel a folyamatos utazgatással próbálnak meg lázadni a háború utáni világ ellen.
Az állandó létbizonytalanság, az hogy pénzük állandóan fogy, hogy képtelenek egy nő mellett megállapodni, a könyv szerkezetében és nyelvezetében is egyaránt szabályoktól mentes, laza kapcsolatot hoz létre.
Sal bálványozza Deant, követné őt bármerre, még ha Sal az, aki ésszerűen gondolkodik, Dean biztonságot adhat neki. Utazgatásaik során hosszú, mélységes beszélgetéseket folytatnak egymásról és magáról a világról egyaránt. Dean képtelen a megnyugvásra és letelepedésre, még akkor is, amikor már családja van. Sal példájából pedig tudjuk, hogy ezt az állandó nyugalmatlanságot nem űzhetjük az örökkévalóságig, és sosem lesz képes teljesen elszakadni a családi függéstől, hisz mindig ott lesz a “nagynéni”, aki megsegíti, és végül elküldi a pénzt.