Legelőször is meg kell tudni, hogy merről fúj a szél

Dragomán György: Oroszlánkórus

A két nagysikerű, világszenzációnak is számító regény (A fehér király, illetve a Máglya) után, Dragomán György egy novelláskötetet jelentetett meg 2015-ben. A kötet közel 30 rövidebb, hosszabb novellát tartalmaz, mely 10 év alkotói munkájának termése.

A novellák a zene, a dallam mentén szerveződnek ,a történeteket, ahogyan a fülszöveg is
jegyzi, a ritmus élteti. A kötet erőssége is ebben rejlik: a legtöbb szövegben a dallam ,hol  mint életre szóló szenvedélyként kíséri a szereplőt vagy akár hivatásaként, hol háttérzajként, hol pedig csak apró neszként lüktet. Legtöbbször az elbeszélés módja - mely minden novellában egyes szám, első személyű -  a dallamhoz igazodik, de sokszor a szerző által meghatározott zenei stílus is összhangban áll a szövegek hangnemével.

A  novellafüzér, mely a Füles Fotel elnevezést kapta, egyértelműen a kötet legerősebb alkotása. A kompozíció öt rövidebb történetből áll. A szövegek egy kisfiú és nagyapja varázslatos, képzeletbeli kalandozásait beszélik el. A novellák szintén monologikusak, a gyermek szemszögéből látjuk a csodás utazásokat, játékokat. A novelláskötetben Dragomán - hasonlóan a két, fent említett regényéhez - e kötetben is előszeretettel használ gyermeki perspektívát. A naivitás, a jóhiszeműség és a játékosság adja e füzér alapját, hiszen a lebénult nagyapa foteléhez kötve, a képzelet és a mese segítségével szórakoztatja unokáját.  Kapcsolatuk mester és tanítvány viszonyához hasonlítható, mely a kötet más szövegeiben is megjelenik (A rendszer és ellenségei). Az öt egységet egyértelműen a játék és a zene fűzi össze: közös kontextusba a Nagymama távollétében elkövetett huncutság, az általa tiltott cselekedet helyezi (még A régi frakk című novellában is, hiszen a Nagymama a másik szobában hallgatja az újévi koncertet.)

A kötet sajátosságai közé tartozik még a halál motívuma, mely a novellák nagy részében megjelenik elmúlás, gyász, vagy temetés/temető formájában. Szintén szimbolikus a novellák, illetve szereplőik viszonya a hatalomhoz. A legtöbb elbeszélő alárendelt, függ valamitől vagy valakitől (lehet az egy rendszer, egy szülő, egy szerelem, egy gyermek, de legtöbbször maga a zene.) Ez az alá-fölérendeltség Dragomán majdnem minden írásában jelen van, ezzel párhuzamosan pedig a hatalom elleni lázadás is, néha egyértelműen, néha pedig szó szerint is szerepel a szövegekben.

Az Oroszlánkórus egyáltalán nem homogén, a novellák nem egyenlő színvonalúak. A kötet a zenei hatások és a ritmikus hangnem eltűnésével ellaposodik. Ezek az eszközök nem csupán az olvasást könnyítették meg vagy tették dinamikusabbá a novellákat, de elhagyásukkal a kontextus is megszűnt létezni. A zene eltűnésével már nem kíséri dallam a szöveget, sematikussá és általánossá, néhol kiszámíthatóvá válik. Dragomán mestere a hang és szöveg összepárosításának, a betűk mögül szinte kihallatszódik a dallam. Ám a ritmika és zenei aláfestés megszűnésével a szöveg kissé sekélyessé válik, némely darab egyszerű próbálkozásnak hat, ami nem meglepő, hiszen a szerző első novelláskötete e könyv. Reméljük, egyszerű kitérő egy újabb, nagyszerű regényig.