Kicsi virágnak hívtalak, s most csak árnyék vagy, kicsi árnyék

Gerlóczy Márton: Altató

Az emlékiratokat általában az utókornak írják, a regényeket elsősorban a mának. Ez a regény családi vonatkozású naplók, levelezések, önéletrajzok, interjúk, tanulmányok, néprajzi, prózai és lírai művek segítségével és felhasználásával készült, de vázát két nagyobb lélegzetvételű írás, Jékely Márta és Schéfer Ida emlékirata adja. Bár elsősorban a múltnak készült, jó szívvel ajánlom az utókornak is.

Gerlóczy Márton személyes ihletésű családregénye három generációt kísér végig a 20. század kalandos és tragikus évein. A regény 40 fejezeten keresztül tárgyalja a Jékely-Áprily család történetét, Jékely Márta és édesanya, Schéfer Ida emlékirataiból merítkezve. Az elbeszelő pedig nem más, mint Márta 4 éves korában meghalt kislánya, Mikecs Anna.

Márta és Ida memoárjából - Mikecs Anna interpretációján keresztül - nem csak a világ- és a magyar történelem eseményeiről kapunk korhű és hiteles leírást, de részletesen megismerkedünk a Jékely-Áprily család tagjaival és hétköznapjaival is. Megjelenik Gerlóczy dédapja Jékely Lajos, (Áprily Lajos), nagybátyja Jékely Zoltán, nagyapja Mészáros Dezső, szobrász is, de találkozunk az erdélyi irodalmi élet képviselőivel is, Tamási Áronnal, Reményik Sándorral, Kuncz Aladárral és Nyírő Józseffel is.

Habár a regényben központi szerepet kap az értelmiségi, intellektuális családi élet, Márta, Ida és Terézia (Ida édesanyja) kevésbé tudták saját művészetüket kibontatkoztatni. Terézia élete végéig megmaradt a hagyományos asszonyszerepben, Ida pedig Lajos “művészfeleségeként”, az Első Olvasó szerepében tisztelgett. Bár Márta a Derkovits Kollégiumban rajzot és szobrászatot tanult, majd latin – magyar- művészettörténet hallgató , Ferenczy Béni egyik legkedvesebb tanítványa volt, első férjének, Mikecs Lászlónak, majd kislányának elvesztését követően nem tudott második házasságában (sem műveszéteben) kiteljesedni. Szeretethiányban, kilátástalanságban és kudarcok közt élte le életét, tragikus és tehetetlen alakként.

Az elbeszélés párhuzamosan fut, egyszerre halljuk Márta és a Ida történetét. A négyéves Anna pedig, mint mindentudó elbeszélő számol be mindenről amit tapasztal, és mindenkről akivel valaha '“találkozott”.

Kicsi virágnak hívtalak, 
s most csak árnyék vagy, kicsi árnyék. 
Hívogatók a sugarak, 
s állok, mintha kezedre várnék.

Talán úgy volna jobb nekem, 
ha én is halványabbra válnék, 
s együtt járnánk a réteken: 
te is árnyék s én is csak árnyék.

A képek forrása