1966 tavaszán, egy zaklatott időszakában Lila rám bízott egy fémdobozt, benne nyolc füzettel.

Elena Ferrante: Nápolyi regények 1-2. 

A Nápolyi regények Ferrante négykötetes alkotása, melynek középpontjában két olasz lány, Elena (az elbeszélő) és Lila áll. Habár megtévesztő az írónő és a regények elbeszélőjének névazonossága, Ferrante kiléte a mai napig ismeretlen, az álnéven dolgozó szerző életéről semmi információt nem tudunk.

Ugyanakkor a helyszín és a körülmények akár valósághűek is lehetnek: a második világháború után járunk Nápolyban, az 1950-es és 60-as években. Az olasz városban - de legfőképp a cselekmény középpontjában, a telepen - erőszak (családon belül és kívül), szegénység, társadalmi nyugtalanság uralkodik. Kitörésre nincs sok lehetőség, a tanulás pedig luxusnak számít.

Ilyen volt a világunk, teli gyilkos szavakkal: torokgyík, vérmérgezés, tífusz, gáz, háború, esztergagép, sitt, munka, bombázás, bomba, tüdővész, genny. Azt hiszem mindaz a sok félelem, ami egész életemben végigkísért, ezekből a szavakból, ezekből az évekből származik.

A két barátnő - Elena és Lila - a regény kezdetekor általános iskolába jár. Mindketten kiemelkedően teljesítenek a tanulásban, ám amíg Elenának sikerül gimnáziumban, később pedig egyetemen továbbtanulnia, Lila élete a telepen folytatódik: először dolgozni kezd, majd korán férjhez megy. (Az ő sorsa hasonlít leginkább a kor gyermekeinek életéhez, akik gyermekmunkával próbáltak meg a család anyagi helyzetén segíteni, majd házasságal próbáltak meg változtatni az életükön.)

A regények középpontjában a két lány kapcsolata áll. Az elbeszélő különböző eseményekkel és mozzanatokkal mutatja be viszonyuktt, mely olykor baráti, olykor ellenséges. Elena és Lila folyamatosan elszakadnak egymástól, majd újra egymásra találnak. Mindketten a másik erényeihez, tetteihez mérik magukat, önmeghatározásukban pedig fontos szerepet játszik, hogy hogyan viszonyulnak éppen egymáshoz.

Habár a tanulás és a házasság is lehetővé tehette volna, hogy megszabaduljanak a teleptől, egyiküknek sem sikerül az elszakadás. Elena az egyetemen eszmél rá, hogy képtelen hátrahagyni a gyökereit, a családját, Lila pedig a sikertelen és nyomorúságos házasságából menekül egy másik telepre.

– Bármi történjen is, te folytasd a tanulást.
– Még két év, leérettségizem, és vége.
– Nem, ne hagyd abba, majd adok pénzt, neked mindig tanulnod kell.
Idegesen felnevettem, aztán azt feleltem:
– Köszönöm, de egy idő után az ember befejezi a tanulást.
– De te nem: te vagy az én briliáns barátnőm, a legjobbá kell válnod, nem érhet a nyomodba se nő, se férfi.

A képek forrása